Nőstény álom

Gondolatrohamok, patakok, szigetek - ami a csövön kifér

Ebből

http://www.youtube.com/watch?v=OEHtV42kjN0

következik ez

http://www.youtube.com/watch?...=related

Ott állok 12 évesen a makói művház színpadán, és karámnyi milkatehén ozsonnájával ekvivalens mennyiségű száraz fűcsomóval a torkomban nézek farkasszemet a 12 vetélytárssal, plusz kapcsolt részeikkel. Engem asszem csak oszifő kísért el, kit nem az eszéért szerettünk, de a szövegválasztása mutatja híven, EQ -ilag azért ott lógott... Mert mit is adott éltanuló számba? Őtetet:

http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm#6

Hát peeersze, hogy az egyes sorszámot húztam, nehogy legyen már időm felkészülni lélekben a nagy megmérettetésre! Szóval kiálltam, benyögtem a szerzőt s címet, oszt utánam a nászözön. Nyomattam, mint a meszes, mer' élveztem, de hogy mennyire éreztem, azt nem az én tisztességem volt hivatva eldönteni. Szerintem szar volt. Csakis szar lehetett, hisz végig remegett kezemslában, bár a fűcsomót időközben elnyammogta az állatsereg. Jött aztán nyomomban a többi önjelölt kamikaze pilóta szép sorjában, including Józsika. Józsika szépségeskékszemű, jajszőkebidlisérós őstehetség volt, amolyan Utasi Árpi félefajta, és szokás szerint briliánsan lenyomta az évi Mátyás királyos sztoriját. Dögöljéltemeg, hogy csak így lazán, csípőből, bármiféle végtagtikket nélkülözve! Utolsó, szám szerint 13. versenyzőnk nékem ösmeretlen leány Apátfalváról. Na, ez is be van szarva rendesen, láccik a lábikráján!   .... Höhö, mindjárt nem lesz annyira őszinte a vigyorod Gizi! Merthogy a csaj imigyen indít: Karinthy Frigyes - A rossz tanuló felel... Oszifőt legszívesebben leköpném, hát vazze nem koordináltok ti itten felkészítőként egymás között???? Az én verzióm jobb volt, ez nyalta a valót, de ettől nem csökkent bennem a pipa. Mert ez az én szövegem! Ez a szöveg én vagyok! Én is írtam! Volna, ha tudnék írni. Oszifő szerint egyébként tudtam, erre nyolcadikban derült fény, mikor tipródó tekintettel hívott félre a magyaróra utáni szünetben, hogy elvégezzük a házi feladatom eredetvizsgálatát. "Zsuzsi..... ezt Te magadtól írtad?" Mi vaaaaan, bazdmeg????? Nehogymá' egy kalap alá vegyél Szabó Erikával, ki huszárvágássossan másolt ki egy Kudlik Juli interjút a Fürge Ujjakból, mit Te is járacc! Az egész qva vasárnap délutánom ráment a Szerelmemmel való beszélgetés körmölésére, nekem a lelkem van ebben Te szerencsétlen! Ha kicsit is járatos lennél a Modern Talking turnénaptárában, tudhatnád, hogy Thomas Anders a büdös életben nem járt még csak a közelünkben sem, és egyébként is elmégyteafrancba! "Igen. Én" - mondá a Jégkirálynő, majd el. Csóró tanerő meg maradott ott az ablakmélyedésben, eztmostelcsesztemdetudnomkellett ábrázattal a képén.
1. hely: Józsika - vatöszöprájz, aggyatokegylottót
2. hely: jómagam
3. hely: Kocsonyás Lábikra
Az ezüst oklevelet szorongatva azon gondolkodtam, a Karinthy duó esetében mennyire szólt az érdemelismerés a szövegválasztásnak, s mennyire az előadói teljesítménynek... Mársosetudommeg.

Megint balhé, saller csattan, dobhártya szakad, ez azért már nekem is sok, eddigilyennemvót. Próbálnám közéjük vetni magam, de harmincegynéhány kilóm nem nyom túl sokat a latba, meg amúgy is vége a műsornak. A vér láttán fater bepánikol, vigasztalna, de csak qvaanyádhúzzálinnent kap, végül mi hárman cuccolunk el öreganyámékhoz immáron ixedik alkalommal. Skacok, el kéne már döntenetek, hogyakkormost váltok vagy miafaszvan? Anyám szarul, vagy egyáltalán nem alszik éjjelente, csak mos. Mint valami Ágnes asszony, de a ruhák a mellékelt ábra mutatói szerint nem lesznek tisztábbak... Én speciel mint nercbunda, még az öcsém kaját követelő éjszakai felsírásai sem lendítenek ki tétából. Aztán egy szombat reggel nem kel föl. Ébresztgetném, de öreganyám lefogja a kezem, haggyadpihenni. Nekem nyolc, tesóm szájába cuclisüveg be, Áttila anyukájánál némileg pragmatikusabban viszonyulva a koszos ruhához a tisztábatevést másra hagyom, irány a sztrít. Várnak a haverok. Uzsonnatájékon ugrom csak haza, visz a korgó gyomrom, szülém továbbra is ágyban, párnák közt. Akkorra öreganyám már átmegy aggódóba, és miközben a vajaskenyeret majszolom, rázni kezdi. No rieksön. Bazdmeg, itt valami nem kóser. Rázza megint, a nevét mantrázza egyre hangosabban, semmi. Én meg csak állok, egyik kezemben kaja, másikban a visító tesóm, inkább érdeklődve, mint parázva figyelem a jelenetet. Áthajt a nagynénémhez, ő hívja a mentőket. Az egészből csak a hordágyas jelenetre emléxem, a pirosfehérkockás ingével takarják le. Mi a faszom? OK, hogy nyár van, de nem lehetett volna méltóságmorzsákat megőrizve, takaróval, mi tán az egész testét fedné? Ez valszeg azért foglalkoztat olyan élénken, mert akkorra már a fél utca az utcán, sótájm van. SápítozásSpecialisták magas cében nyomják, délutánra mi leszünk a szalagcím a faluban. Sirály. Kórházban gyomor kimos, valami minimalista lélekrebeszélést is megejtenek talán, tuttifrankóra a két gyereken keresztül próbálnak az eszére hanti, abarmok... Önmagyarázat: csak pihenni akart végre, azért szaladt meg a keze altatóbevételkor, egy egész levélnyivel remélte gatyába rázni magát. Naja. A gyermekágyi depresszió meg a gazdagok kiváltsága, mi? Sebaj, nemfeladós fajta...

Elég a széklábak farigcsálásából! Rímesnek áll. Igen a világ is....

erősen indít:
jujj teee! frigyünk is lenne? ne csigázz! én megyek a gyűrűkért,te intézd a papot! NAPOT!
a pap a napnál is világosabban köti össze, mi összetartozik. ne álljunk hát ellent a természet szavajárásának, a végén még +gondolja magát...
jó. remélem összeillünk! de ha nem,majd az évek összecsiszolnak.. kind of angel, akarod-e ezt a férfit?
karodba zárványként tartani, míg világ a világ és vektor a király?
erről beszélek.. de könyörögni nem fogok! hozomány van-e?
az ükapám paszományát, mint hozományt +kapod, ha szüléim előtt tisztességgel +emeled kalapod, s úgy esdekelsz kezemért, meg kinőtt tornamezemért...
biztos rosszul tudod... a paszomány rég eladatott. abból vették tornamezed. de úr leszek, lemondok a hozományról! elég leszel te kincsnek...
lelkem pőre őre, hol bujdokoltál eleddig? már szinte lekéstük a holnaputánt...
meg kellett várnom míg szezám barlangja elől elgördül a szikla. csak utána mondták angyalfutáraid,hogy itt várod a szebb jövőd! vagyis engem küldtek neked...
elégszem meg azzal, ki nekem jutott, s örömmámoromban kisütök egy mamutot! remélem, nem vagy vega.
szeretem a húst... várom a vacsorameghívást! bár kedvencem az elefánttal töltött bálna, szeretem,ha az kerül a tálra.
vigyázó pilláim üstömre vetem, s érkezésedig számolom minden leheletem...
meddig fő a fő? mennyire siessek, s hova? a bálnának idő kell! a rágós húsnál kevés rosszabb élmény van... talán csak a fagyott pattogatott kukorica...
eszkimók földjét nem érinti lábam,  jégkorszaknak sem tárgya a vágyam. ne siess hát késlekedni, türelmem s a sült rég oda, lelkem meg marad magányos pagoda.

Már az első leveléből kiderült, hogy a fejében lötyögő cucc káposztalé indexe jóval átlag alatti, szeressem az okos fiúkat. A mondatai humor bomonokkal sűrűn teletűzdelt intellektuális ámokfutások voltak, mi a szemnek és neuronoknak teccetős, de engem óvatosságra int. Tapasztalatból tudom, a komoly intellektuális vértezettel ruházkodók 3D-s interakcióikban gyakran arrogánsak, és önnön nagyságuktól beájult állapotukban elfelejtik, hogy a párbeszéd nem egyenlő a nagymonológgal. Mindkettőért harapok. Van egy mondás, mely szerint mindenki azt tanítja, amiben magának is fejlődnie kell, a következtetést nem tervezem szájba rágni...
A telefonbeszélgetésekből kiderült, hogy önbizalomban nincs hiány, de az arrogancia faktor még tolerálható szinten tárolódott. Odavolt értem, de büdösül, egyefene, találkozzunk. A kéregetők hadát elkerülendő, a megbeszélt szoborkompozíció mögött betonozta be laza terpeszben lábait, így a cuccot megkerülve oldalról kaptam el. A felbukkanásom észlelése a következő mozdulatsort váltotta ki belőle: fej oldalra fordít, nyak alatti rész - including zsebre vágott kezek - marad velem merőleges helyzetben. Mindezt lelöttyintette egy kifejezéstelen tekintettel, melyet 190 cm magasságból villantott lefelé, viszonylagos biztonsággal állítom, hogy rám nézett. Bemutatkozás nuku, kézfogás ohne. Egyik sem kötelező elem, de valszeg nem csinálunk vele nagy bajt, ha egy számunkra ismeretlen emberrel legalább az egyiket eljáccuk, gyerekszoba meglétének bizonyításához egész használható referencia. Az elkövetkező cirka másfél perc a megcélzandó vendéglátóipari egység kiválasztásával telt, ezen idő alatt a száján kívül más testrésze nem árulkodott a motoros idegek hadrendbe állításának szándékáról. Ott kellett volna nagy levegőt venni, és visszabattyogni a lépcsőhöz, de úgy voltam vele, ha már itt esz a fene, vizslassuk meg a fiatalember működési mechanizmusát közelebbről is. A next 2 óra történései tulképp lényegtelenek, de van egy mozzanat, amire mindig szívesen emléxem majd vissza: a frissen kisütött, majonézbe tunkolt debreceni kalbászról vagyon szó, 6 darabot sikerült magamba tuszkolnom késtvillát mellőzve. Utóbbi szemmel láthatólag felszántotta művészcsaládban cizellálódott kis lelkét, csak hát akkorra a mitgondolrólam kérdéskör már vajmi keveset foglalkoztatott. Egyszóval megérte. Nem volt olcsó, de megérte.

tegnap iccakai csajoknak körlevél a barátnőmtől:

nem is tudom hol kezdjem, talán ott, hogy gyenge idegzetűek itt hagyják abba az olvasást... Ani, emlékszem mekkora felháborodás volt bennem, amikor meghallottam a zaklatásos történeted és kiakadtam azon, hogy valaki így visszaél a hatalmával és megúszhatja, mivel sem te sem más áldozata nem jelentette, amit az ürge tett?

nem gondoltam, hogy valaha velem fog hasonló dolog megesni...

mivel külföldi cégekkel foglalkozom, ezek képviselői hol ritkában hol gyakrabban megjelennek nálunk tárgyalni, ellenőrizni hogyan végezzük a munkánkat - őket pesztrálni is kell, ez is része a munkámnak - kedden egy svájci cég fiatal képviselője jelent meg (dzsordzsklúni kinézetű, 35 év körüli 2 gyerekes apuka) kísérgettem az üzemben, tárgyaltunk árakról, jövő évi szerződésről stb. majd korai vacsorára mentem vele, elég sokáig mondta a magáét besötétedett, majd visszasétáltam vele a szállodájához, ahol elkezdte mondani, hogy most beszél a feleségével skype-on 1-2 órát de később szívesen látna - itt már néztem hülyén, mondtam, hogy fáradt vagyok, és holnap találkozunk a cégben és mire befejeztem a mondatot már meg is próbált lesmárolni, telibe nem találta el a számat, így is majdnem felfordultam... teljesen lemerevedtem, nem volt a parkolóban senki, a hotel ajtaja zárva volt, ha elkezdek ordibálni sem történik semmi, ennek ellenére nem volt helyes csak úgy állni és reszketni, majd még volt pofája megkérdezni, hogy akkor később lát-e, erre csak motyogtam valamit és elrohantam

- sajnos másnap újra találkozni kellett vele, alig aludtam és azon agyaltam, csak ne kelljen vele egyedül maradnom - persze nem volt ilyen szerencsém: rögtön el is kezdte, hogy az este két hibát követett: nem vitt haza a kocsijával és azt hogy nem így kellett volna... nem kért bocsánatot, azért amit tett, hanem azért, hogy hogyan - szerinte teljesen normális volt, hogy megkóstol - idióta!!!!!!! két hét múlva szerdán jön be a cégbe újra, előtte este látni akar és ezt olyan természetességgel közölte, mintha az lenne a dolgom, hogy szórakoztassam.

eddig nem mondtam el senkinek (Mikinek is csak ma), pedig a főnököm tud csak megmenteni attól, hogy ne kelljen repi vacsorára vinni a kretént - a pasi nagyon nyomul és félek nem fog addig békén hagyni amíg el nem éri a célját...

...............................................

A dezsavű jött azonnal, 200... tavasza bekopogtatott az ablakomon: az íróasztalom fölé hajló kétgyermekes, gurulókrumplitis főnököm és szakmai mentorom sóhaja: "csak lapozgat... hmmm... magam is lapozgatnám szívesen..." - ültem ott leheletével a nyakamon, a kezemben enyhén gyűrődésnek indult a rajzolás alatt álló követelményprofil, a lelkem meg átment Szent Péterbe, az ő kősziklasága bennem méternyi vastag jégréteggel párzott össze. Mit tehettem? Látszólag nem sokat ... Ő volt az egyik tulajdonos, ha csomót kötök a vesszejére, one-way tikettet válthatok a munkaközvetítőbe. Ráadásul a többi partner is pontosan tudta, hogy milyenfajtaféle ő, ergo nekem kellett elrendezni a dolgot kecskekáposzta alapon, mer' a munkámat szerettem (akkor még). Ha csak fecsketollnyit is, de arréb pöcköltem a mátrix egy darabkáját. Az elkövetkező hónapok során a metakommunikációt állítottam hadrendbe: kettesben maradások során bármiféle emberi érdeklődést nélkülöző tekintet, kizárólag szakmai témák lereagálása, célozgatások (veled álmodtam az éjjel, a lakásodban voltunk, palacsintát sütöttél nekem...) totális negligálása. Nem ordítóan nyilvánvalóan, mer' tudtam, okos fiú ő, venni fogja a vennivalót. S láss csodát, egy idő után leállt. Persze a mentorálásommal is (valójában el sem kezdte, amit szakmailag magamra vakartam, azt a főtulajdonosnak és a junior tanácsadó kollegináknak köszönhettem, no meg Ipének, aki belém verte a projektmanágelés alfaomegáját) és persze férfiúi bájgúnárkodását is megvonta tőlem, vatöveszteséééég! :)

Naszóval, kétségbeesett barátnémnak az alábbiakat vetettem monitorra:

Bébi, az erőből politizálási Bari által felvezetett gondolata oké, csak szerintem nem úgy... Mármint nyalvánvalóan erőből... Neeeem gyerekek, az arra kiérdemesülteket alázni csak szépen, finoman, úgy eljut a veséjéig a penge, jöhet a vérpisilés.

Elképzelt párbeszéd:

Úgy veszem észre, tetszem Neked...

Igen bébi, teljesen megőrítessssssssz bla bla bla - szépen hagyod, hogy végigmondja, érdeklődve, kedvesen hallgatod.

- lassan elfordítod szépséges tekinteted, a messzeségbe révetődsz, pár másodpercet kivársz, majd mélázó hangon (nézés marad a messzébe - nem kapsz szemkontaktust akurvaanyádat) - Milyen kár, hogy én nem... szinkópa.. Hmmm... szinkópa.. Kicsit sem... szinkópa.. Faramuci helyzet... szinkópa... Vagy inkább röhejes?... Én az utóbbira szavazok... - közben persze aktívan próbálod nem elröhögni magad. :D

Ez a geciláda élvezi, hogy félelmet kelt benned. Ettől csak kinkibb lesz számára a szituáció, egy vonakodó nőt mindig nagyobb kihívás megszerezni. A győzelmi mámorpoharába egyetlen dolog csöppenthet domesztoszt: férfi mivolta iránt tanúsított közönyöd. Amúgy tündibündi, segítőkész, kommunikatív kollegina vagyol, de ha megint előhozza a témát, Te  kikerekedett szemmel csodálkozol rá a világ bonyolultságára: De hát ezt már megbeszéltük, nem? Te, tudod, kire emlékeztecc? Az unokaöcsémre. Még sosem jutott eszembe, hogy dugjak vele... Na, térjünk vissza a munka nyomvonalára, elvégre azért vagyunk itt. - kedvesen évődő sztájlban mindez.

Bébi, nincs mitől félned. Nem tud bántani, csak ha hagyod. Amennyiben a fenti stílusból sem értene A.) befenyegeted, hogy felnyomod és mivel nem ő az első ilyen eseted (ez persze bullshit, de hitelesíti a sztorit) pontosan tudod mit, hogyan, kinek tálalj, B.) figyelmeztetésre sem méltatod, megkeresed azt az úgy formális, mint informális befolyással bíró manágert a cégnél (tökmindegy, h a főnököd-e), akiben megbízol, és szép tárgyilagosan elmeséled a lávsztorit, majd +kéred, hogy adjon tanácsot (az emberek ezt imádják, mármint ha segítséget kérnek tőlük). A kretén HR-eseteket ismerve őt elkerülném, de tuti van ott jó arc is, nagy az a qva cég...

Fontos, hogy végig higgadt és konzekvens maradj. Merengő, leszarlak fíling lengjen körül. Tapasztalatból tudom, erre annyira nem számít a qvapecér, hogy hirtelenjében lebénul, mer' képtelen bármit is kezdeni a szokatlan attitűddel.

He is not simply funny, he is smart as hell! :)

http://www.youtube.com/watch?v=MlfYX9MMK0k&feature=feedrec

az alábbi egyszerűen brilliáns, számomra a stand-up csúcsa. aki ombudsmanért, let alone emberjogi aktivistáért kiállt, az fusson neki még egyszer az interjúnak. az emberi hülyeség és korlátoltság a leghálásabb téma egy humorista fegyvertárában (gondoljatok Hofira, az egész munkássága erre épült), Rickynek van vér a hímtagjában hozzányúlni a lehető legérzékenyebb topikhoz. hogy ez miért fontos? mert történészvagyokpapírralistudombizonyítanideminek mivoltomból kiindulva azt mondom, a múlt borzalmait hagyományos kutatási és elemzési módszerekkel bizonyos fokig meg lehet ugyan érteni (Ormos Mari kötelezőőőőő), de zsigerig hatolóan átéletni az utókorral csak a művészet tudja. Ez igaz a Fiú csíkos pizsamában-ra is, meg Rickyre is.

http://www.youtube.com/watch?v=m3hjv-2bBlw&feature=related

"Give me a sign today that You paid attention to any one of those things I've created. Bring them in a way that I don't expect. So I am as surprised at my ability to be able to experience these things. And make it so that I have no doubt, it has come from You."

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a Vol. 1 nyomdokain haladva újfent mentális ámokfutásba bugyolált poénbörzét készülök tartani, le kell szögeznem, ez itten nem az. Ez kérem egy belső lágy részekre koncentráló, előre megfontoltan elkövetett  bicskanyitogatás. Mer’ dráma van.  Az meg önreflexióra szok késztetni, pontosan fogalmazva poszt-önreflexióra. Asszem feltaláltam egy pszichológiai teknikuszterminuszt, az utókortól kérném majd visszamenőlegesen nekem ítélni az általam fél perce megalapított Ranschburg Jenő díjat, köszöntem! Ha nem lenne poszt (a szerencsétlen előtte és nem utána pillantja meg a valót  – a szerk.) akkor nem lenne dráma sem. Időnként elmélázom, vajon tudat alatt direkt művelek-é faszságokat, mintegy múzsaként használva a saját balfékségemet?  A másik lehetséges magyarázat azért némileg előremutatóbb, hovatovább megvilágosodás-kompatibilisebb: tanítási célzattal csapok újra és újra ugyanabba a colival fertőzött lecsóba. Nem, nem egész népemet fogom, az egy későbbi projekt, jelen pillanatban csupán önmagam női mivoltilag való megművelése a feladat. Ja, hogy ez nyilvánvaló? Francokat...  A másodlagos nemi jellegek persze predesztinálják az embert erre-arra, de ha mindez nem párosul egyfajta kiáradni képes feminin tudatossággal, a sorozatos szopás garantált. Vegyük például Ronit, a megfelelő testi-lelki génállomány és korai szocializáló egészséges konstellációjának mintapéldányát. Vakarj le róla minden sminket, adj rá egy krumpliszsákot, végtagjait mártsd fekáliába, majd ereszd be a hímivarok közé. Garantáltan tarolni fog. Mióta ismerem ezt műveli, ráadásul mindennemű szándékoltság és erőfeszítés nélkül.  Ő csak úgy van. A Dög! :) Ha nem szeretném annyira, kifejezetten utálnám. Csakhogy őt nem lehet utálni. Meg negligálni se. Egész lénye sugároz valamiféle meghittséget, amitől a környezetébe kerülők nemre, korra, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül az I feel good –t danolászva heveny köntörfal bontásba kezdenek. Ami konkrétan a pasikat illeti – eszem megáll ,de komolyan – egyszerre képes kihozni belőlük az alfahímet és a lelkileg totál pörére vetkőzött kisfiút.  A különbség kettőnk között az, hogy amit ő bátran, mások által is jól látható módon visel, azt én szkafander és pólyakötegek alatt hordom, s teszem mindezt Rákként, ami a legnőisebbnek kikálltott jegy vala. Némiképp vitába kell szállnom Karithyval, szerintem egy nő nem csupán annyira nő, mint amennyire férfi a társaságában lévő férfi és fordítva. Ha nem vagyunk képesek belülről megélni és ebből következően elegánsan, könnyedén, félelem nélkül(!) viselni nemi identitásunkat, nincs az a ffi/nő, aki ezt kipiszkálhatná belőlünk. A társ valóban egyfajta katalizátor, de C-ből O-t nem ő fog rittyenteni.

A fenti okfejtésből valeszeg kikövetkeztethető az aktuális helyzet: energiáimat nem kímélve ástam magam köré egy szép nagy árkot, a közepébe meg egy sírt. Szemsarokban gyülekező könnycseppek morzsolgatását elkerülendő, sietek kijelenteni, a kapott saller ellenére (vagy tán éppen azért), eszem ágába sincs belefeküldni egyikbe se. Jövőbeni terveim a következők: békejobb nyújtása önnönmagamnak (ommmmmm), föld visszalapát,a friss hantok tetejébe porcsin és muskátli ültetés á la Magna Mater.

Kivételes dramaturgiai érzékem érzékeltetendő, visszafelé gombolyítom az események fonalát. A mai randövú sikeresen elevenítette fel bennem a hétfői malőr fájó emlékét, szívem szerint vinnyogva vertem volna jobb sorsra érdemes koponyámat az engem legfrissebb lovagjelöltemtől elszeparáló üvegasztalba. Ott ül a csávó, és előadja nekem a hetvenkedő katonát: elképesztőek a dél-amerikai viszonyok, ahol munkájából kifolyólag idejének tetemes részét tölti, mint topmanágerbizniszakrobata. Ott van aztán az általa pár éve tökömtuggyahol Borsodban megvásárolt, majd önhibáján kívül csődbe vitt kemikáliagyár, a bátyjával közösen tulajdonolt, mamárjólmenő luxusautó kölcsönző szinte csak mellékesen kerül megemlítésre. Most jól pálcát törtem a műmájer kiscsákó felett vitriolos pennámmal mi? Ponthogynem. Ha valakinek ehhez az égegyadta világon semmi joga nincs, az én vagyok. Hogy ki vagyok én? Az a barom, aki 5 nappal korábban a jelen események színhelyétől köbö 100 m-re lévő vendéglátóipari egység teraszán (még az asztalunkat is látom cseszdmeg!), egy mindenszempontbólkurvajó, holazistenbevoltezeddig pasinak hasonló stílusban előadta magát. Nyalván nem felhők szárnyán emelkedő karrierívemmel fárasztottam, óóó neeeem, találtam én ennél sokkal hálásabb, garantáltan kámikáze témát (sorry vagyok Kata, ez most fájni fog): Professzor Suzie beható cyber dating tapasztalatai, valamint az ezekből levonható kibebaszott Nagy Igazságok. Képes voltam előadni az „Ursula, kérem a következőt” poént, amire egyszerűen nem létezik mentség, jöhet a kőzápor… Leülni, köveket zsebbe, nincs még vége! Mindezeket megspékeltem némi éltanuló és polihisztor voltam az általánosban-nal (eredetileg oda akartam kilyukadni, hogy az elit gimi bebizonyította: valamennyire tán fasza vagyok, de annyira mégse, mint gondoltam – csak idáig valahogy nem jutottam el). Mér csináltam? Amiért ez a szerencsétlen latin lávör is itt velem szemben. Minden áron be akartam vágódni, és ommmm helyett - a régi jó beidegződésnek engedve - személyiségem kedélyesen anekdotázva haverkodós, valójában velejéig defenzív, mindencsaknemnőiesnem oldalát domborítottam ki. Az elején még volt esélyem. Tutifrankón láttam a szemén. A változás lassan, fokozatosan következhetett be, valszeg csak az elválásunk után tudatosult benne (Hívhatlak? – kal búcsúzott) a rám nézve lesújtó konklúzió: nincsenmegaszikra. Jelen esetben sorstragédiám abban rejlik, hogy Lepsénynél még megvolt. Most meg ütögethetem a nyomvonalát síppal, dobbal, szívlapáttal, tökmindegy… Andi: „Ne mááár! Mégsem adhatsz elő mást, mint aki vagy!” Valóban nem tervezem újtastrukturálni a génállományomat, de az agy vala egy kompjúter, amiben biz. diszfunkcionáló szoftvereket  át lehet programozni. Kedveseim, the show must go on, megyek pudingozni.... :)

P.S. Valami ilyesmivel tán köbö be is érném úgy upstart:

http://www.youtube.com/watch?v=pie9cHezchM&feature=related

 

Hogy milyen volt szőkesége? Irdatlanul büdös. De komolyan. Mondjuk mit vár az ember egy Kínai Népköztársaság könnyűiparának gyöngyszemeit polcra vonultató árudában beszerzett 1200 HUFos dorkótól? Én speciel annyit, legyen fehér a talpa. Mer’ asszonták, nem hagyhatok nyomot a fedélzeten. Mission completed...

„Fura konstatálni, hogy az emberek mennyire nem képesek kommunikálni egymással, kontaktust teremteni vagy kifejezni önmagukat. Így viszont már érthető, miért az a rengeteg káosz, értetlenség, megoldásra váró vagy cserbenhagyott probléma. Hiszen minden félresiklott értetlenség megoldókulcsa az egymással való megbeszélésben rejlik.” – Hűűű Fehér Holló, ezt nagyon megaszontad! Izibe helyezzük is el hálánk virágait az effektív kommunikáció oltárán, majd a Bölcsek Kövét üdvözült mosollyal markolászó kacsóinkat imára kulcsolva rebegjünk el egy röpke fohászt az Úrhoz, kérve őt, hogy ha nem nagy fáradtság, a jövőben olyan egyedeket sodorjon utunkba, akikkel kapcsolatban a fentiek gyakorlati alkalmazásának van némi értelme, s hozadéka.

„Az a fajta inspiráció, amit a leveleid és a telefonbeszélgetéseink során éreztem, valahogy nem konvertálódott át 3D-be.” Nacseszdmeg. Ezt sem pakolják a képembe túl gyakran. De legalább kinyögted végre. Ilyeneket egyébként én szokok gondolni másokról meglehetős rendszerességgel, meg sem adva a lehetőséget, hogy az illető 2, let alone 3D-ben szépítsen. (Hülye vagy Gizi. Le kellett volna védetned az életérzést, így most joggal tagadhatnád meg azt a fegyverarzenálodból plagizálótól).

Végy két ivarérett, korban, intellektusban kompatibilis, önmaga kommunikációs tálentumába mély hitet vetett személyt, helyezd őket a megfelelő közegbe, ahol agylágyultak egyesüljetek! felkiáltással garantáltan egymásba ütköznek. Ezt követően kaján vigyor kíséretében zárd reájuk a szívkoszorúerekkel gazdagon díszített gumiszobát, és sűrű jegyzetelés közepette figyeld vergődésüket. Nem kell sokáig várnod a dráma kibontakozására, már második randevújuk kimeríti az interakciós csőd fogalmát, de ők nem adják fel! Intelligens emberekhez méltóan jól eldöntik, hogy a jövőben - ami a szívemen, az a számon jegyében - a dolgokat ki- és nem bebeszélik. Te persze nem avatkozol közbe, méééér is árulnád el nekik, hogy valójában nincs mit megbeszélniük, inkább hagyod, had fussanak még pár kört. Fiú szándékolatlan lélektelenséggel, ugyanakkor határtalan szorgalommal projektmenedzsel: telefonál, hogylétfelől érdeklődik, programot szervez s valósít, Hivatalba Lépett Girlfriend címkét ragaszt kebelre. Lány mindennek örülni próbál, igyekszik kinyílni, mint Szécsi Pál kertjéből való viola, de érzi, valami qvára nem kóser a sütiben. Korábbi ígéretéhez híven mondaná a szerencsétlen, ha bírná, de nem bírja. A kifejezéstelen tekintet, az érintések szinte teljes hiánya, a humor bonbonokkal sűrűn megtűzdelt, ám napi aktualitásokon túlmutatni képtelen beszélgetések folyamatosan emésztik fel a tartalékait és paralizálják amúgy hírhedten túlmozgásos beszélőkéjét. Mégis mit mondhatna? „Legyélmárszíves kedvesebben nézni rám, és ha nem túl arcátlan kérés, esetleg látni is engem? Én lennék a lelki fejlődésben megrekedt, amennyiben azt gondolom, hogy megette a fészketlen fene, ha ezt kérni kell?” Idővel persze erőt vesz magán, s pennáját előkapva leírja, mit elmondani képtelen. Aztán jól meg is tárgyalják 2 meg 3D-ben is, hogyhát ez ugye vis major (lsd. fenti inspiráció problémák) jajistenem senkisenemtehetróla. A Lány konzekvencia mániájából kifolyólag szeretné, ha lenne bűnbak, akár magára is vállalná a dolgot, de nem lehet, így elvonási tünetektől sújtva ténfereg. A Fiú a következetesség jegyében azért kanyarint a végére egy vargabötűt: nála a „nem tűnök el teljesen a térképről” egy másnap esti minthamisemtörténtvolnamilyenvoltanapod telefonhívást, majd a Lány által frissen beszerzett filmek legénylakásában elhelyezett nagyképernyős tévékészüléken való ottalvós, neféljnemfoglakbántani (értsd: nem dugunk – a Szerk) - megtekintését szorgalmazó invitálást takar. What the fuck? – kérdé a Nőnemú bambán. Elmegy, megnézik, kedélyesen évődve gesztenyét sütnek, télleg nem dugnak. A helyzet fonáksága ellenére egyik legjobb együttlétük volt eleddig, a kérdés (What the fuck?) tehát marad. Lassan azért leesik neki: Legényünk magányos, ezt cefet rosszul viseli, és a régi, megszokott posványba való visszatérés gondolatától megrémülve, amúgytökjólmegértjükegymást jegyében pótcselekszik. Lány már tudja, csak még nem sejti, hogy ő nem pótcselekedet anyag, minimum megdöglöl érte, vagy felejtsd el.

A tanulságomat akarom. Most, azonnal! Nincsen? Nanemáááá, olyan nincs! OK, kaparjuk össze azt a keveset, amit találunk. Van az úgy, hogy biz. kommunikációs stratégiák (jelesül a másik fél szarkasztikus humorba csomagolt folyamatos intellektuális tetemre hívása)  egyszerre motorjai és gyilkosai egy kapcsolatnak, aminek valszeg sosem kellett volna túllendülnie a haveri szinten. Csak hát a predesztináló közeg, meg a feromonok ugye… Csapda No. 1: párosodni jöttünk ide, ezért ha belegebedünk is párosodni fogunk. Ha meg befuccsolunk, még mindig lehetünk barátok. Na, ezzel el is érkeztünk a második számú csapdához: mi a szent szarnak kell nekem valamiféle ál-önigazolás (legalább emberileg számítok, tehát vagyok) gyanánt mindenkivel haverkodnom? Kurvára nem kell. Ez itten a legnagyobb tanulság.

 

Mottó lottó: már varázsvessző nélkül is megtalálom az elnyiszálásért kiáltó eremet… (Arany? Fenéket! Bosszúszomjam fen éket…)

...Ha emel az MNB, indokolt lehet, hogy hozzányúljunk az EUR kamatokhoz. Hány bázispontos emelést tudtok elképzelni a BUBOR függvényében?... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! Tériszony ide vagy oda, megugrom én azt a két emeletet, ha jót akartok tenni velem, minden becsapódás csillapítót elpakoltok az útból, rücskös betont vágyom harapnííííííí! 16 kicsicsillagot, 31 virágfelhőt és 1 db színváltós máltai keresztet alkottam 2 óra alatt. Ez általában elég szok lenni a vegyértékeim legalább részleges lekötéséhez, de nem máma. CHF árfolyammal ellentétes irányba, de hasonló vehemenciával leng ki menedzsmentmíting át-és túlélése céljából faragott míves küszöböm, vééért akarok! Nem adni... Sebesen tüntessétek el a kéznél lévő uzikat, máskülönben jövök és lövök, astala is meg vista is bébi. No para, qva jól célzok, csak a kiérdemesülteket tervezem a sztatoszférába juttatni, ez jelenleg 2.5 főt takar… …A jutalékhalmazra, amit eddig adtunk, rá lehet dobni 0.1 %-t. A termékblokk mikor módosul?… Legalább a gyógyteámat vedelhetném nyaklóra, adna némi „rossz helyen vagyok, rossz időben, de legalább a valósághűségemet garantáló drog kéznél vagyon” feelinget. ... Mennyi a DAC alap az SLA-ban? 0.4 %. Az maradhat… Reggel be kellett volna pakolnom a Luis Wuitton dizájnolta katéteremet, de nem maradt időm lekaparni róla a főnököm éves bónuszát péterfilléri szintre taszajtó árcédulát. Ma 24.00-ig Istenengemúccse, további 50 adatbázisba postázom a csomagom, egyrészt mert ez a minimum, amivel hozzájárulhatok a világbéke látszatának fenntartásához, másrészt, mert megérdemlem. … A legutóbbi ECM futásra milyen diverzifikációs fokozatokat határozott meg a Group Risk?…(Fogalmam sincs, vazze… Komolyan érdekel?!)… Na, itten vagyon a vafanculo stádium, már az írás sem képes ellensúlyozni az agyam által verbális szennyként dekódolt szakvakert, de ha most felállok, és tűsarkaimon kitipegek, sanszos, hogy meg sem állok a skót felföldig… Nézem a körülöttem ülő, minimálérdeklődést több-kevesebb sikerrel palástoló arcokat, és körvonalazódni kezd az idea… Ha bedrótozhatnám az agyukat, és Bonóhoz hasonlatosan (mínusz szárnyak, azért van nekem olyan, hogy önkritika) belefürkészhetnék a gondolataikba, az tuttifrankóra lekötne! Lerajzolom, azzal is megy az idő. Holnapra pedig beteget jelentek. Lacikám, csókollak ezerszer, honnan tudtad, hogy be kell kapcsolnod a klímát, ezzel is megtámogatva látványos haldoklási tervemet? Gondolati kivetítésből megítélek magamnak egy csillagos piros pöttyöt. Örzse - aktívan qvaanyázva persze - majd megírja az értekezlet emlékeztetőjét, és minimum 4 napra kommunikációs büntibe helyez, Allah tartsa meg a jó szokását…. :D :D